Az észt kultúra formálói szándéka szerint Észak-­Európához tartozik, de a mi számunkra talán fontosabb, amitől ők maguk kissé idegenkednek: közép-európaiságuk. A mai észtországi színi irodalom változatos, útkereső, ugyanakkor a hagyományokat is számon tartó műveket kínál. A szerzők mutathatják többé-kevésbé realisztikus tükörben mai (holnapi?) hétköznapjainkat, helyezhetik történeti vagy filozófiai keretbe a cselekményt, teremthetnek groteszk és abszurd helyzeteket, melyekről nehéz eldönteni, hogy elrajzolt vagy sültrealista képet adnak-e való világunkról. A dramatikus forma is változatos, vannak hagyományos dialógusra építő szövegek, de dokudrámák is. Találunk a kötetben lírai, költői műveket, s olyat, amit első pillantásra két szereplő független monológjának olvasunk, sorsuk összefonódására csak később derül fény.
Hét kortárs észt drámát választottunk, s az irodalmi érték mellett a működőképesség és a közönséghatás is szerepelt a szempontjaink között. Nem könnyű, de élvezetes feladat volt megtalálni a legjobbat, legérdekesebbet, a magyar olvasó számára legizgalmasabbat. A kötetünkbe került drámaszövegek egyszerre jellegzetesek és különlegesek. Nemcsak a szerzőkről és a szereplőkről, de általában az észtekről is megtudhatunk valamit belőlük. Válogatásunk eredményeképpen a szerkesztőnek is meglepetést okozva olyan izgalmas szerkezet állt elő, melybe szinte maguktól rendeződtek a szövegek: egy középpontosan szimmetrikus ív a művek témája és dramaturgiai megoldásai szerint.