"Én ezeket a rövid, keserédes, irolakonikus történeteket igen szeretem. Szeretem az apropójukat (ld. Haydn koponyája), szeretem ahogy lassan és természetesesen pont ez az albumkönyv lett belőlük. Volt szerencsém a kezdetektől látni, illetve olvasni, ahogy Váradi András elkezdett mesélni, szépen, természetesen, élvezetesen. Megadta a módját, de nem cifrázta, nem volt rajta mit, vitte az anyag, a felismerés, hogy Haydn az, akit haydanként elmesélünk.”
Böröcz ész- és kézjárásában a magától értetődést, az aprólékos nagyvonalúságot bámulom mindenekelőtt. Járjon és abroncsozzon körbe bármi anyagot, annak a kézműnek kellő íve lesz, arányos boltozása, s minden handabanda nélkül bekötődik a világművészet áramába, és szép, mint egy hordó és egy hordó találkozása a boncasztalon.
Egy igen teherbíró, sőt teherhordó, tehát kiváló ötlet aprólékos és nagyvonalú kibontása ez a közös munka. Illenek egymáshoz az alkotók, a képzőművész és a biokémikus találkozása a hordóság tágas holdudvarában, isten áldja a képzavart." (Parti Nagy Lajos)