Ez a kötet Dávid Katalin művészettörténész készülő emlékiratainak az 1950-60-as évekről szóló anyagát tartalmazza a szerző által alapított és vezetett Művészettörténeti Dokumentációs Központ történetének bemutatásán keresztül. A legendás Dokumentációs Központ aranykor volt, sziget az ellenséges világban, ahol nem csak a művészettörténészek dolgozhattak az ötvenes években csodaszámba menő téma-, vélemény-, hit- és nézetszabadság boldogító légkörében, de ez az intézmény valóságos mentő központ volt, ahol apácák, papok, üldözött világiak kaptak munkát, amivel életük, ha szűkösen is, de megoldódott. Ebbe a szellemi műhelybe, amely a diktatúrában is őrizte a szabadság világának egy darabját, és az 1950-60-as évekbeli magyarországi művészet, tudomány és lelkiség kiemelkedő alakjainak társaságába vezeti az olvasót az emlékirat.