A Kossuth-díjas erdélyi író és költő, Ferenczes István (1945) e hatalmas kötete összegző mű a szerző gazdag életpályáján - emlékezés, múltidézés és számvetés.

E mozgalmas, prózai vallomásokkal és kordokumentumok segítségével megírt könyv századokra visszanyúlóan. család- és falutörténeteken keresztül mutatja be a székelység és a mára szórványba szorult erdélyi magyarság évszázadainak viharos történetét. Az időben lassan felbomló, egykori rendtartó, önellátó és önigazgató falu s a székely menekülés (Madéfalva), valamint a szétszóratás históriáját. A Bukarestbe került székely leányok-legények sorsát éppúgy, mint a '48-as szabadságharcos ősének viszontagságos kalandjait és szerzetes-pap felmenői mellett Márton Áron püspök üldöztetését, vértanúságát. Önnön életét templomépítő édesapja és még sokak sorsának tükrében láttatja-értelmezi, évszázados tapasztalatokat vetítve egymásra, számot vetve az emlékezés szakadozottságával, hiátusaival.

Ferenczes műve tekintélyes, több száz oldalas írói vállalkozása gondolati mélységével, írásának poétikájával és prózai erejével, nyelvteremtésével mint valami örökmécses, egy nagyszerű író élettudásainak birodalmába kalauzol.