Féltett kishazák címmel olyan sorozatot indítunk, amely a lírai közelítésmód és a szociografikus-riportszerű ábrázolás sajátságos elegyével mutatja fel írástudók különböző, gondosan számon tartott, bensőjükben féltett kishazáit, magyar városrészeket, kistelepüléseket, tájakat. Ezek azok a kisvilágok, bensőnk zugaiba rejtett-óvott vidékek, amelyek különösen fontosak számunkra, amelyekhez az ember gyermek- és ifjúkora vagy életének hosszabb szakasza fűződik. 

Hányszor gondoltam Visegrádra, amikor a föld másik oldalán, csodálatos vidékeken jártam! Elismerve a különleges értékeket, amit egy táj vagy a helyi kulturális közösség megjelenít, mégsem éreztem azt a kapcsolatot, amit Visegrádot megközelítve a marosi oldalon feltűnő Hegyes- tető csúcsa kelt vagy a Malom-völgyben a gyerekkori patak menti pisztrángozó bóklászások emléke felidéz. A családommal évtizedeken át töltöttük majd minden nyarunkat és hétvégénket Visegrádon. A megmentett és megőrzött családi fészekben mindig felidéződnek a már régen elmentek emlékei. És pont ebben a teljességben kap új és gazdagabb értelmezést a hely. Ez nem az a ház, ahol semmi sem változik, ez nem az a ház, ahol megáll az idő. Ugyanakkor minden részlete visszautal családunk 130 éves jelenlétére. Azokra az emberekre, akiknek köszönhetően sok minden létezik ezen a településen, és az ő erőfeszítéseik nélkül nem lenne számunkra ez az otthon és a vele összefüggő múlt.
(Bene Béla szerző