Négy szemtanú, egy liberális eszmékkel rokonszenvező gróf, egy nemzeti érzelmű, konzervatív katonatiszt, egy kommunista munkás és egy zsidó irodalomtörténész mesél a weimari köztársaságról, az első német demokráciáról - a véres születéséről, egy évtizednyi fénykoráról, majd tragikus bukásáról.

A weimari köztársaság tizennégy éve példa. Példa arra, miként bukik meg egy demokrácia, ha a körülmények kedvezőtlenül alakulnak, ha nem élvez elegendő támogatottságot, és színre lép egy elszánt politikai kalandor, aki mindenre megoldást ígér. Ez utóbbi pedig példa egy diktátor személyiségére és cselekvésére, az önkényuralom természetrajzára. Akkor is, ha nem minden diktátor tömeggyilkos, és léteznek kíméletes diktatúrák. Példa arra, hogy egy demokrácia rendkívül termékeny, de igen törékeny építmény. Nehezen épül, roppant ingatag, és - mert a nép egyetértésén múlik - mindenkor magában hordozza bukásának lehetőségét.

Ha feltűnnek időszerű párhuzamok, azokat nem a véletlen, hanem a történelem szülte.