Búzás Huba ez újabb könyvdrámája lapjain a XVII. századba röpít vissza: az akkor élt és alkotó Zrínyi Miklós költő és hadvezér életének sorsfordulóit jeleníti meg feltámasztó empátiával, tölti meg szenvedéllyel, történelmi, emberi hitelességgel. Műve akár a nemzetközi színházi világ érdeklődését is elnyerheti, mert szépségteremtő kedvében érdekfeszítő cselekményt és izgalmas végkifejletet vetít képzeletünk vásznaira. A főhős tragédiája egyetlen nagy konfliktus köré épül; két egymás ellen feszülő akarat összeütközését ábrázolja: a színen meg sem jelenő német-római császár - és magyar király - I. Habsburg Lipót akarata (a hatalom láthatatlan "lipóti" akarata) ütközik Zrínyi Miklós országegyesítésre irányuló akaratával. A császár a dinasztia önérdekét érvényesítve akadályozza a magyarság (valamint a horvátok és más népek) honvédelmi háborúit, hatékony fellépését a török Oszmán Birodalom hódító törekvéseivel szemben. Az újabb drámakötet a "Janus Pannonius" és a "Balassi Bálint lélekvándorlása" című korábbi kötetek mellé helyezve - az előzőekkel - ún. "drámatriászt" alkot. (Akár filmforgatókönyvek is készülhetnének e történetek nyomán.) A XV., XVI. és XVII. évszázadok e magyar költőóriásai nemzeti irodalmunk világirodalmi rangját alapozták, teremtették meg. Életsorsuk története felöleli a magyarság mai értelemben vett nemzetté formálódásának évszázadokon átívelő küzdelmes korszakát, amikor az ország három részre szakítottsága állandósulni látszott, amikor a tragikus hős - Zrínyi Miklós, a magyar történelem egyik kevéssé emlegetett héroszi alakja - az ellenerőkkel vívott küzdelmében végül alulmarad. Olvasók és nézők e drámából az író minden eddiginél megalapozottabb állásfoglalását ismerhetik meg a nagy költőelőd és hadvezér sokat vitatott halálának körülményeire és okaira nézve. A hat felvonásos történelmi, lélektani dráma a tragédiaírás szinte minden korábbi vívmányának erényeit hordozza: a szophoklészi elvektől Lessing dramaturgiáján át a brechti epikus színház összművészetéig.