A nápolyi király

Kiss Ferenc, Rejtő-kutató: A magam részéről a legszívesebben ezt a címet adtam volna ennek a Rejtő (Reich) Jenő összeállításnak, mely előreláthatólag az utolsó darabja az Elveszettnek hitt művek-sorozatnak. A Petőfi Irodalmi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet általam feldolgozásra érdemesnek talált anyagait sajtó alá rendeztem: "megcselekedtem, amit megkövetelt a haza". Viszont nem publikáltam az író azon írásműveit, melyek - szerintem - nem ütik meg a közölhetőség mértékét. Ilyen például az Ötszáz Madonna (Előszó, amely felesleges) című művészettörténeti tanulmány, vagy akár a Szomorú ember című kézirat is, melyet teljes egészében fél év alatt sem tudtam kibetűzni. (A húszas években az író ennek az eljuttatását kérte a Nyugathoz a Kronosz cíművel egyetemben, ami szintén a PIM Rejtő-hagyatékában található.) Persze, mint azt az előző kötet, a Tisztességes Anna előszavában említettem: vannak még csodák!

Rejtő Jenő A nápolyi király című bohózatát (12 személyre) a Komédia Kabaréban mutatták be 1933. szeptember 29-én, míg nyomtatásban csak 1935. március 16-án jelent meg a Délibáb című színházi hetilap oldalain. Az író a klasszikus, szerepcserés panelt használta fel bohózata megírásánál. Tudvalevő, hogy Rejtő az írásaiból egyes elemeket többször is felhasznált. Kabarétréfáinak, bohózatainak poénjait gyakran beépítette kisregényeibe, a kisregényeket pedig egy-egy nagyregény alapjának tekintette. De azt azért még ő sem gondolta volna, hogy A nápolyi király alapmotívumait két év múlva a Sportszerelem című magyar filmben használja fel. És mellette további lappangó művek sorjáznak e kiváló kötetben, melynek utószavából az is kiderül, mely ismeretlen Rejtő-műveknek milyen legendái alakultak ki.