1951 júniusában az ötvennyolc éves Balázs Ákost, volt abaújkéri birtokost és kormányfőtanácsost kitelepítik budapesti házából Tiszapócsra, ahova csak néhány bútort és a kutyáját viheti magával. Az állandó lakhelyül kijelölt településre mintegy százötven kitelepítettel együtt érkezik, akik sokféle társadalmi rétegből származnak a Mester utcai iparostól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia lepkészén és az Afrika-vadászon át egy hercegig. "Bacsóné Boldog Birodalmában" putrikban, ólakban szállásolják el a családosan vagy egyedül érkezőket. Az orvhalászaton, rőzsézésen vagy más bűntetten rajtakapott, kitelepített embereket pénzbírsággal sújtják, és aki nem tud vagy nem hajlandó fizetni, azt a Hortobágyra viszik ledolgozni a büntetést. A francia, angol, német és holland rövidített kiadás után most először jelenik meg a regény magyarul az írónak a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kézirata alapján. 

Az 1949-ben szilenciumra ítélt író, Rab Gusztáv 1949-1956 között a Keleti Főcsatorna építkezésén földmérőként dolgozott. Pár év alatt geodéziai technikus, brigádvezető lett, s mérnöki munkát végzett. A csatorna építéséhez szükséges földmérésekhez kitelepített nőket és férfiakat vett fel munkásnak. Az ekkor megismert emberi sorsokat örökítette meg az Utazás az ismeretlenbe című regényében. Rab számos időszerű társadalmi, morális, etikai kérdést vet fel korszakregényében: így például fontosabb-e a "tartás", mint a saját magán vagy a másik emberen való segítség; a hit szerepe az emberi életben; a társadalmi rend helyessége.