Árnyékai vagyunk egy lehetséges életnek - mintha a betegágy melegéből fantáziálnánk a gyógyulásról. Vasas Tamás helyettünk elmondott saját szavai, amivel helyettünk is törleszt (van mit!). Miért kéne hinnünk a versben? Mert igaz, hogy feljelentésnek indult - Isten fülébe súgásnak, besúgásnak -, de többet kezdett jelenteni önmagánál. Amíg a költő költ, a vers többet jelent. Jó volna, ha mindenki megkeresné ebben a nyelvtanban a maga jelentését. Mert ez tényleg nem gyakorlat. Ez maga az élet. Saját szavakban, kötetbe kötve.